Mélységes undorral nézett rám, ami még inkább a kedvemre volt. A legtöbb lány halálosan untatott, de ez a lány kíváncsivá tett. Sőt: mulattatott. Nem tudtam kibillenteni az egyensúlyából, legalábbis nem pozitív módon. Úgy éreztem muszáj kiderítenem, hogy tényleg utál-e, vagy csak nehéz eset.

A gyönyörű sorscsapás olvasása után alig vártam, hogy minden mást félre dobva neki kezdjek a Veszedelmes sorscsapásnak. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a második kötet nem az előző történet folytatása, hanem a megismert történet Travis elbeszélésében. Nem igazán tetszett annak gondolata, hogy kétszer elolvassam ugyan azt a történetet, de rávettem magam és nagyon kellemeset csalódtam.

A Veszedelmes sorscsapás megjelenése után azonnal az első helyre került a The New York Times, a USA Today és Wall Street Journal könyves sikerlistáin. Úgy látszik az írónő nem ismer mértéket, igazán felejthetetlen olvasmányt alkotott.

Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek.

Ezt a pár sort elolvasva az ember rögtön rá jön, hogy ugyan a Travis fajta pasiktól rögtön tócsába olvad az ember lánya vagy hanyatt homlok menekülni próbál, viszont mégis nála voltak hevesebbek az érzelmek és ez fokozza a forró hangulatot.

A mellékszereplőket (Sheply, America, Maddox család) egyetlen kritikával lehet illetni: fantasztikusak.

Bár oldalakat lehetne még írni, arról, hogy miért megkapóbb Travis szemszöge és miért tartom annyira a kedvenc regényemnek, akkor a túlzott elemzés a könyv elolvasásának a rovására menne. Legfeljebb azért érdemes felvetni a dolgokat, hogy látható legyen: remek könyv sorozat! Aki régen olvasta, annak érdemes újra elővenni, aki pedig még egyszer sem, annak épp ideje!;-)

 

 

 

 

Megosztás a facebookon